Régi vágyam volt, hogy csináljak egy igazán jó pornófilm zenét – Marcel interjú
Hosszú ideje nem adtál már interjút senkinek, szóval kezdjük az ilyenkor lehető legtipikusabb kérdéssel. Össze tudnád foglalni röviden, hogy mi történt veled az elmúlt 5 évben? Miért van ilyen nagy szünet a két lemez között?
2006 őszéig szerződésben álltam a Good Looking Records-szal, nyilvánvaló, hogy az az idő kiesett. Megbeszéltük a Bukemmel, hogy útjaink különválnak, majd utána elkezdtem azon gondolkozni, hogy merre tovább, hol lennének lehetőségek. Szóba jött az is, hogy esetleg a Mole-nál kijöhetne még egy lemez, de úgy éreztem, hogy oda mégsem mennék vissza.
Miért? Ennyire nem jött be a dolog?
’98-’01-ig náluk voltam, és ha a Bukemék után azt tudom elérni, hogy visszamegyek, az nem jelent túl nagy fejlődést. Adtam nekik egy zenét, azt ki is rakták egy válogatás lemezre, de mégis inkább úgy voltam, hogy nincs nagy értelme készíteni nekik egy albumot. Főleg, hogy közben Csabi a Gelkából megmutatta Dj Ease-nek a zenéimet, és úgy tűnt, hogy talán van rá némi esély, hogy még egy magyar művész erősítse a Wax On Records sorait. Egy elég hosszú folyamat volt, mire összejött, de akkor már úgy voltam, hogy inkább kivárom, míg ebből szerződés lesz. Közben készítettem remixeket, például Nightmares On Wax egyik számára, aminek nagyon örülök, mert a Warp Records-nál jött ki, ami mégis csak nagy dolog. Majd később további Wax On előadóknak is remixeltem, többek közt a Gelkának és Guts-nak.
Akkor már csináltad a lemezt?
Igen, elég rövid folyamat volt (nevet), lényegében valahol 1 és 4 év között készült el, de nehéz belőni, hogy mikortól, mert számomra ez az időszak az útkeresésről szólt.
Milyen lesz? Mennyire lesz más, mint a többi albumod?
Először úgy tűnt, hogy a logikus folytatása lesz a Gamblers’ Delight-nak. Annál a lemeznél éreztem először azt, hogy kiforrott az önkifejezési eszköztáram, akkorra találtam meg a hangomat. A megszólalásban, az effektezésben, meg alapvetően mindenben akkor értem meg. Abban biztosan különbözni fog a Gambler’s Delight-tól, hogy az egy olyan tematika köré volt fűzve, amihez valójában semmi közöm nincs. Nem arról szólt, hogy szerencsejáték függő vagyok, és erről csináltam egy lemezt, inkább csak tetszett a téma, meg a miliő, ami adott egy sztorit, keretet neki, de nem volt különösebb jelentősége. Lehet, hogy kicsit nyálasan fog hangzani, de ezzel szemben, a mostani lemez tényleg az életemről szól, az van benne, amiken átmentem. Azt gondolom, hogy sokkal őszintébb, és valódi érzelmeket vonultat fel.
A szexuális megszólalás hogy jött a képbe?
Régi vágyam volt, hogy csináljak egy igazán jó pornófilm zenét, persze ez ifjúkori bohóság volt. Nem egy kamut, amiben valami unalmas cucc megy, hanem tényleg jó zenét. Persze ennek semmi ráhatása nem volt, tehát ez nem egy fiktív pornófilm album, csak szabadjára engedtem magam, és kijöttek azok a dolgok, amik amúgy is ott voltak már. Az a pikantériája, hogy ez az egész akkor jött elő igazán, miután házas ember lettem. Tehát ez a lemez egy nagy dicséret a feleségem felé. Ha valaki meghallgatja, és tudja, hogy házas vagyok, akkor azt is tudni fogja, hogy milyen frankó feleségem van. Valahogy úgy érzem, hogy ez az első lemezem valójában. Őszinteségi szinten a Viginti et duo mellett van, ugyanannyira sallangmentes. A Cirrus Maximus-nál már próbáltam más irányokat keresni, technoidabb elemeket használtam, mert azt nagyon szeretem, az kísérletezőbb volt. A harmadik nagylemeznél, a Gamblers’s Delight-nál sikerült megtalálni, hogy formailag miképp lehet maximálisan kifejleszteni a zenét. Az újnál pedig olyan, mintha sikerült volna ezeket úgy összegezni, hogy érzelmileg és technikailag is rendben legyen.
Legutóbb Ibizán játszottál, ahol ugyanazt az útvonalat jártad be a live act-tel, mint régen. Elindulsz a könnyedebb down tempo, hip hop irányból, és a végén a technósabb, pumpálósabb helyen kötsz ki. Akarod ezt valaha lemezen is visszahallani?
Ennél a lemeznél nem nagyon sikerült, mert korábban is szerettem a hip hop-os dolgokat, csak most sikerült először igazán mélyre merülni benne. Emiatt lassabb a tempó, bár lesz rajta néhány gyorsabb szám. Tudod számomra olyan volt készíteni ezt a lemezt, mintha beszabadultam volna a saját édességboltomba. A kilencvenes évek eleji nagyon swinges, jellegzetes hip hop dob hangzások és jazz-es, funkos elemek jöttek elő. Bizonyos szempontból csak a felfogás miatt lett modern, de a hangzás inkább klasszikus régi időket idézi.
Régebben inkább a funk volt nálad előtérben, most olyan mintha a soul köré csoportosítottad volna az erőidet.
Azt mondanám, hogy az élőzés a funk, a lemez meg a soul. Persze van átfedés formailag, és zeneileg a kettő között, de azért a soul, mert a lemezkészítés közbeni lelki állapotom, és élethelyzetem került bele. Annak ellenére, hogy nincsen benne koncepció, nincs úgy kitalálva, mint a Gamblers’ Delight, mégis sokkal személyesebb, és egységesebb.
Miket hallgattál közben?
Jó a kérdés, mert hatott a lemezre. A régi bakeliteket vettem elő. Nem azt mondom, hogy elvesztettem az elektronikus zene iránti érdeklődésemet, mert ez nem igaz, csak megint jobban elkezdett érdekelni a régi hangzás. A bakelitekről való mintázás miatt az ember óhatatlanul belecsúszik abba, hogy elkezd régi dolgokat hallgatni. Ugye első körben a legegyszerűbb, hogy a lemezek intróját vagy outroját szeded le. És sokszor lehet zenéknél hallani, hogy rögtön az elejét kimintázzák, aztán viszontlátásra. De ez nem egy túl kreatív dolog. A következő lépés az, hogy az ember bemegy az ének közti szünetekbe, és sokkal rövidebb részekkel kezd foglalkozni. Utána jön az a szint, amikor már ezt 7-8 különböző lemezről megy be a szünetekbe, belelóg az ének vége stb. Közben óhatatlanul elkezded hallgatni a számokat, mert végig kell hallgatni ahhoz, hogy megtaláld a megfelelő részeket. Emiatt egy idő után felfedezed, hogy miért jó. Nagyon szeretem az easy listeninget a ’70-es évekből. Mikor nagy világslágereket dolgoznak fel hegedűre, gitárra, hárfára, és hasonló agyament cuccok, de közben a nagyon klasszikus hangzás ott van ezekben. Ha trendi akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a trash lemezeket nagyon szeretem, mert ott van a chill out, az ambient gyökere. Olyan effektezéseket, keveréseket, hangzást, komplex dalokat készítettek, ami mostanában nem nagyon van.
Figyeled azt, ami most történik?
Annyira nem. Mondjuk a nu disco tetszik.
Dubstep, egyebek?
Van egy csomó jó, de ezt a típusú evolúcióját a dolognak már nem figyelem. Ez biztos viccesen hangzik egy zenész szájából, már ha én az vagyok. De igazán új már régen nem történt a zenében. A garage nem volt egy meglepő dolog a house-hoz képest. Aztán a 2-step garage nem volt meglepő a speed-garage-hoz képest. Utána logikus volt, hogy a nu skool breakz meg a 2-step is találkozik, mert az egy kicsit karcosabb. Az meg ugye a drumandbass-ből jön. Innentől kezdve a dubstep sem egy újdonság. Jó a ritmusa. Klassz, hogy a gyors, reggae-s rocksteady köszön vissza benne, gyors is, meg lassú is. De valójában ugyanazt a zenét hallgatjuk már több mint 10 éve.
És a wonky?
Pont ezen gondolkoztam ma, ha a J Dilla élne még, akkor wonky-t csinálna-e?
Valószínűleg nem.
Na, ez a röhej az egészben. Ott megállt minden, túlságosan magas szintre helyezte, és emiatt olyan, mintha azt dolgoznák ki a többiek még ezerszer. A wonky jó, csak az a baj vele, mint a régi funk és disco cuccokkal. Nagyon sok jó van, de nagyjából mindegyik ugyanolyan. Nehéz a zene mögött meglátni a személyiségeket.
Kanyarodjunk vissza az új albumhoz. Mikor jön ki az első kislemez?
2011 elején. Ez egy vegyes EP, lesz rajta egy szám az albumról, illetve egy remix, amit Rapscallionnak készítettem. Ez egy minimál hip hop szám, amiből sikerült csinálni egy látszólag minimál trance-t, lényegében egy electro alap nagy atmoszférákkal. Aztán rajta lesz még a Ten Ways Of Return, ami már egyszer megjelent az egyik Wax On Records-os válogatáson.
Az album mikor jön?
Jövő tavasszal. Ha jól számolom, akkor 17 számmal.
Kik a közreműködők?
Régi nagy álmom volt közösen dolgozni Rasco-val, amióta hallottam rappelni egy BT lemezen. Már az előző lemezre is szerettem volna, de akkor közbejött valami kommunikációs zavar a Good Looking és közte. Most végre összejött. Desmond Foster-nek is nagyon örülök, azt hiszem tőle jött a legjobb ének, amit életemben valaha is kaptam. Meg Ricky Ranking, ő a Roots Manuva és Nightmares on Wax állandó közreműködője.
Milyen a kapcsolatod Dj EASE-zel?
A kapcsolat nagyon jó, meglepően jó. Teljesen másfajta, mint a régebbi kiadóimmal, sokkal személyesebb dolog. Pont, mint a lemez.
Szeptemberben voltál Ibizán is fellépni. Milyen volt?
Jó volt! Hosszú idő után ez volt az első fellépésem.
Ez nagyon menő.
A véletlen hozta így, hogy éppen Ibizán volt a visszatérő live, de utólag már azt mondom, nagyon jó volt így. Ibiza szavakba nem önthető, csodálatos hely: az emberek, a szeretet, az energia mindent felülmúl.
Az első hazai fellépés mikor lesz?
December 4-én, Pesten.
Készülsz valami speckó dologgal?
Körülbelül ugyanaz lesz, mint régen, csak sok új téma van. A felállás nagyjából hasonló lesz, ugyanaz a klasszikus hip hop hang, enyhén house-os, breakbeat-es beütés néha. Ezt a fajta kettőségemet nem tudom feladni. Talán annyi a különbség, hogy több dub-os elem van benne.
Hiányzott a színpad?
Persze, nagyon! Alapvetően régen nem akartam live-ozni. Amikor elkezdtem ezt az egészet, az élőzés inkább olyan volt, mint egy kötelező gyakorlat, amit meg kell csinálni. Állandó görcs volt bennem, hogyan vigyem ki színpadra a zenémet. De nem tartott sokáig, körülbelül ’99-ben volt a váltás, amikor elkezdtem érezni, hogy mit akarok csinálni. Akkor vettem meg az Akai MPC 2000XL-t, azzal már jól lehetett fellépni, mert előzésre nagyon jó. Kialakítottam egy rendszert erre, aztán rákaptam az ízére. Jó, mert nem az van, hogy ülsz egyedül egy szobában, csinálod a zenét, és az egyedüli visszajelzés az te magad vagy. Ami azért furcsa, mert ha egy számot másnap fejezel be, és nincs jó kedved, akkor úgy érzed, hogy nem is olyan jó. Az élőzésnél meg rögtön kapod a visszajelzést.
Soha nem hiányzott mellőled senki? Ugye az elektronikus zenében legtöbbször duók vannak, pont a visszajelzés miatt.
Ezen még nem gondolkoztam. Mindig is annyira kompakt volt az egész, működött egyedül, emiatt soha nem gondoltam erre. Volt egy időszak, amikor kongással, dj-vel voltam együtt a színpadon, ami tényleg jól működött, de forradalmian nem változtatta meg azt, amit csináltam. Lényegében én ugyanúgy lejátszottam a részemet, és a többiek gazdagították, vagy lekísérték, de nem azt történt, mint mondjuk a jazz-ben, ahol oda-vissza hatás megy.
A Gamblers’ Delight megjelenése idején, fellépések szintjén a neved meglehetősen összeforrt a Sena-val. Gyakorlatilag alig volt olyan bulid, ahol ne lett volna ott.
Mondjuk az egy jó időszak volt. Elég fura volt először nélküle játszani.
Nem hiányzik a lemezről?
De! Nagyon! Csak valahogy nem sikerült összehozni, de nagyon remélem, hogy a következőn megint szerepel majd. Bár ugye az sem biztos, mert most várandós. Pedig nagyon jó lenne egy dal az anyaságról. Be akarom fejezni minél hamarabb a következő lemezt, szóval nem szeretném ebben az időszakában berángatni egy stúdióba. Majd meglátjuk, remélem azért összejön.
Mostanában végzitek a végső keverést a lemezen, a következőt mikorra szeretnéd megcsinálni? Jó sok félkész számod van az elmúlt 4 évből, rögtön beleveted magad?
Igen. Nem tudom hogyan fognak alakulni a fellépések, a lemez promóciója, amivel nagyon sok idő el tud menni úgy, hogy közben nem készítesz semmit. Viszont még bennem van körülbelül egy nagylemeznyi adag. Nagyon sok számból lett kiválogatva hogy mik kerüljenek most a lemezre, de a másik felét is simán ki lehetne adni. Inkább megcsinálom lendületből.
Milyen nagy álmaid vannak ezzel kapcsolatban?
Mondhatnám azt, hogy Q-Tippal, meg Mos Deffel szeretnék közös felvételt, de inkább arra vágynék, hogy más tehetséges magyar művészek szerepelnének rajta, mint From P60, Forteba illetve a Gelka. Ennyi.
Mindjárt kész van a lemez, most hogy érzed magad?
Mivel erre az albumra úgy tekintek, mintha ez lenne az első, ezért kezd már legördülni a kő a szívemről. Az ember azt gondolná, hogy 3 album után már könnyebben megy, pedig egy bizonyos szinten meg nem. Persze készíthettem volna több lemezt, csak a lemezipari fiaskók is közbeszóltak. Ennyi idő után vigyázni kell, hogy nehogy túl komolyan vedd, amit csinálsz. Pedig egy idő múlva mindenkinél bekövetkezik ez, ami valójában a vég. Ilyenkor jó értelemben vissza kell tufásodni, pontosabban nekem az volt a vágyam, hogy visszajussak abba az állapotba, mikor az első lemezemet készítettem. Az olyan egyszerű dolog volt, pedig annak idején a Gelkás Alex-nál vettük fel, neki nem volt túl sok ideje, volt olyan, hogy 8 óra alatt csináltunk meg egy számot. Odamentem, feljátszottam, megcsináltuk a keverést, felvettük DAT-ra, és kész. Most már nem biztos, hogy ezt be tudnám vállalni, mert utólag akarnék változtatni, javítani rajta, de mégis nagyon jó dolog volt, hogy ilyen egyszerűen össze lehet rakni egy zenét. Az a vicc, hogy utána, mikor kvázi profi vagy, az a feladat, hogy visszajuss abba a tudatállapotba, amikor lényegében hályogkovács módra csináltad a zenét. Az évek alatt felszeded a tudást, hogy miképp kell összerakni jól valamit, hogyan kell lekeverni, hogy igazán olyan legyen, amilyet szeretsz, csak ebben nem szabad elveszni. Ha eljutsz arra a szintre, hogy analitikusan kezded hallgatni a zenét, akkor vége van az egésznek.
Ha jól tudom, nem olyan régen tudtad meg, hogy 170 lemezen szerepeltél eddig. Ezt hogyan élted meg?
Meglepő lesz, amit mondok. Eleinte nagyon pörögtem rajta, egy darabig figyeltem, aztán egy idő után nem. Ha igazán őszinte akarok lenni, ami lehet hogy illúzióromboló, de nem éreztem semmit. Ez van. Ahhoz már túl sok idő telt el, hogy a kezdeti öröm meglegyen, persze büszke vagyok rá, és örülök neki. Egyrészről nagyon jó dolog, jó referencia, meg tök menő, de annyi minden sok szép dolog van az életben, ezek meg csak számok. Jobban örültem, amikor a Breaking The Ice-ra ’98-ban felkerült egy számom. Az volt az első nemzetközi válogatás lemez, amire rákerültem, egészen addig el sem hittem, hogy olyan zenét tudok csinálni, ami megjelenhet egy német cd-n.
Mégiscsak az egyik első olyan elektronikus zenész voltál itthon, aki külföldre vitte hazánk jó hírét. Ha úgy vesszük, szinte a legelső.
Ez így van. Nem azt mondom, hogy nem értékelem ezt a sok megjelenést, de mivel végig itthon éltem, a külföldről bejövő hírek mindig olyan távoliak voltak.
De sokat turnéztál külföldön.
Persze, és akkor nagyon jól le is tudtam mérni a sikert. Csak mindig egy olyan fura tudatállapotban voltam, mintha sehol se lennék. Az egész egy távoli dolog, mintha nem is velem történt volna meg.
Szóval az első lemez most jelenik meg.
Lényegében, igen.
