Popof metrós jelenésére, mint sötét, csatorna szagú partira készültem. Felvettem a játszós cipőt és felkészültem arra, hogy térdig érő porban és nedves tócsák között, legsznobabb arckifejezésemmel bólogatok majd párszáz zenefüggő között, de ahogy megérkeztem be kellett látnom, hogy eltájoltam magam.

Feltehetőleg az éppen végére érő Metál Ica koncert miatt egyetlen taxit se sikerült elkapni telefonon, ezért lassan ereszkedhetett rám az izgalom, ahogy a Tétényi úton haladtam gyalogosan a fesztiválokat megszégyenítő hangrobaj felé. Már a beléptetős rendszernél éreztem, hogy itt valami nagyobbról lehet szó, nem valami klub kirendeltségről, amire akár következhettem volna a bővel ezer fölött álló Facebook-on visszaigazolt vendég számából. A bejáratnál elmosolyogtam egy arcon, aki épp engedélyeket és azonnali csendet követelt, mert a feleségével sajnos nem tudtak aludni. Bent persze éppen kezdett Popof ezért jóformán esélytelen lehetett mozgósítani egy szervezőt, át a backstage-ből a tömegen, de azért kíváncsi lennék a sztori végére.

Egy hosszú lépcsőn kellett lemászni a hatalmas megállóba, ami szinte teljes felületében be volt vetítve, nem csoda hogy sokan fókuszáltak telefonjukkal felfelé, vagy a magas kordonok felett egyensúlyozva az alagutak irányába, amik szintén színes fényekkel voltak kivilágítva. Ezzel együtt a látvány a színpad feletti vizuállal együtt rendkívül hatásos volt, és egészen biztosan mosolyt csal arcomra az emléke, ha már lyukasztott BKV jeggyel állok majd ugyanott.

Popof munkáját szerencsére könnyen meg lehetett figyelni közelről is, nem azért mert kevesen voltak, de inkább a pult köré irányult a rezgés centruma, ezért könnyű volt az előrehaladás. A közönség összetétele szerint valószínűleg David Guetta-n is elpattognának ha éppen a Balaton Sound arénájában lennének, ami nekem kicsit meglepő volt, de tény, hogy nagyon lelkes csapat volt, azonnal magával rántott minden frissen érkezőt.

Popof ezzel szemben békés arckifejezéssel állt a színpadon, kicsit sem hivalkodó módon. Hűvös nyugalommal válogatta a számokat és látszólag nem részegült el attól, hogy mennyien voltak előtte. Az általam is javasolt munkavédelmi sisakot visszautasítva inkább zugivóként szürcsölte az asztal alá tolt pezsgőt. Techno-s parti szettje eléggé táncolható volt volt, de nem az a szétcsúszós irányból támadva, inkább összeszedett és elegáns módon.

Negatívumként pedig csak annyit tudok felhozni, hogy nem bírtam a ruhatárosokkal, nem sikerült elérni, hogy bejussunk a kabátok mögé és lenézhessünk a leendő mozgólépcsős nyílásba egyenesen a kedvenccé váló metró megállómba, ami nagy kár, amiatt, hogy a monumentális élmény fokozásá lett volna a cél.