A Ghetto Bazaar bár ősi és egzotikus zenéket emel tánczenei közegbe, mégis egészen friss irányt mutatnak, ami európai fülnek szokatlan, sőt még Amerikában is egy Diplo kellett ahhoz, hogy beemelje a köztudatba, pedig Dél-Amerikában vagy éppen Dél-Afrikában egészen elterjedt hangzásolról beszélünk. World Music 2.0 vagy más néven global ghetto-tech zenék most egy blogon és a mögötte álló DJ csapaton keresztül igyekeznek meghódítani a nehezen megújuló hazai szcénát.

Milyen stílusokkal foglalkozik a Ghetto Bazaar, mint blog és mint DJ csapat? Beszélhetünk eltérésekről a két felület között?

Blnd!: Főleg az olyan Európán és Észak-Amerikán kívüli zenékre koncentrálunk, amik az adott országban is partizenének számítanak. Pár ismertebb stílust említve: a brazil funk carioca, az angolai kuduro, az indiai bhangra, a karibi soca, a Kolumbiában, Argentínában és Mexikóban menő cumbia vagy a Dél-Afrikában született kwaito. Ezek hátán aztán a blogba be lehet hozni egy-két tradicionálisabb hangzású zenét és elcsepegtetni némi alapinfót az adott országról. És természetesen szemmel tartjuk a kevésbé egzotikus stílusokat, már csak azért is, mer elég nagy – és szerencsére egyre nagyobb – az átjárás a műfajok között. Mindezek mellett érdemes megemlíteni az olyan műfajokat, amik Európában vagy Észak-Amerikában születtek, mégis rétegzenének számítanak, mint a bmore, a juke, a grime, a Bay Area (San Francisco környéki) hiphop, a New Orleans bounce vagy az újjászületésben lévő UK garage.

Fonetik: Annyiban biztosan van eltérés a két dolog között, hogy a blogba beleférnek az experimentális dolgok, mint a teljesen pszichedelikus cumbiák, szilaj tribal guarachero vagy vartyogó moombahton, míg a buliban felrakunk egy-egy olyan remixet, megaslágerből készült mashupot, ami nem feltétlenül ér meg egy postot, de élőben „nagyot szól”.

Hogyan kerültetek kapcsolatba ezekkel a zenékkel, ha ennyire nincs még a középpontban, legalábbis itt az országban?

Fonetik: Ha abból indulnánk ki, hogy mi van itthon a középpontban, akkor breakbeattel, drum’n’bass-szel vagy veretős electro-house-zal próbálkoznánk. Nem vagyunk forradalmárok, és már a legelején elmondtuk, hogy nem mi hoztuk ide a meleg vizet, de tényleg rátapintottunk valamire, ami itthon egyelőre lefedetlen terület. Nyilván az internet, a dj play listek, a remixek és a zenei blogok szinte végeláthatatlan sora mutatott rá, hogy van itt formálódóban valami, amit közös címke alá lehet rántani, még, ha földrajzilag egymástól nagyon távoli hangzásokról van is szó. Egyébként a már a 90-es évek elején valami hasonlóval foglalkozó DJ/rupture nevezte el ezt az egészet találóan World Music 2.0-nak, hiszen ezeken a csatornákon terjed, egyben egy új fejezete annak, ahogy a világzenéről beszélünk. Amúgy nincs igazán frappáns összefoglaló neve ennek a vonalnak, leginkább global ghetto-tech-ként emlegetik, amiben ugyan ott van ezeknek a zenéknek a három fő jellemzője, de valahogy akkor sem az igazi.

Blnd!: Igen, pár éve a zeneblogok felfutásakor volt valami a levegőben, mindenki lázasan igyekezett felkutatni friss hangzásokat, és ezek a zenék üdítően hatottak az akkor épp a French electro, dubstep, nu rave által uralt terepen. Valóban annyira nem ismertek ezek a stílusok itt, de azért ez sok nyugati országban ugyanígy van, talán annyi különbséggel, hogy Magyarországon – a kevésbe fejlett pop-/tánczenei kultúra miatt is – általában nehezebb kiszakítani őket a megszokott hangzású zenék közül. Szóval, nem feltétlenül az ismeretség, hanem gyakrabban a nyitottság hiánya a probléma. Bár – nem tudom ez mennyire vigasztaló – nemrég egy bécsi fellépésemen is szóltak, inkább ne játsszak „hagyományos baile funkot” mert arra nem fognak táncolni.

Mennyi lehetőséget láttok ezekben a zenékben? Milyen olyan fejlődési irányokat láttok, amik hosszúvá tehetik ezt a „menetet”?

Fonetik: Azt fontos leszögezni, hogy bár a blogban igyekszünk az autentikus zenéket is közvetíteni, azért itt kőkemény klubzenéről beszélünk, azok meg nyilván addig fejlődnek, amíg táncolnak rájuk. Ezek az etnikus, sokszor primitív hangzások iszonyatos tempóban fertőzik meg ugyanis a fejlett világ klubzenéit, hihetetlen mutációkat hozva létre. Ma már elképzelhetetlen egy trendi kiadó hype-kiadványa egy-egy hasonlóan fűszerezett remix nélkül. Az olvasóitok jelentős része is táncolt már ezekre, csak nem biztos, hogy a tudatában volt. A kombinációk lehetősége végtelen, úgyhogy mi optimisták vagyunk. Mivel nálunk nonstop karneváli a hangulat, nagyon nem lőhetünk mellé.

A helyi népzenei hagyományok élőben is felélednek és az új stílusok miatt frissülnek, vagy csak mintának használják őket,  hogy látjátok?

Blnd!: Hogy mi éled fel élőben, arra elég korlátozott a rálátásunk innen. Mint több száz éve, mikor a harmóniumot Indiába vitték keresztény hittérítők Európából és ma már tradicionális klasszikus zenei előadások kísérőhangszereként használják, nyilván hasonló visszacsatolások most is vannak, de szerintem mára a legtöbb helyen nincsen élő népzenei hagyomány, szóval nincs minek felélednie, ahol pedig van, ott azért van, mert kevés a kapcsolat az euro-amerikai civilizációval – szóval nem ezek az új klubhangzások fognak változást hozni. Hisz ezek az általunk is nyomatott zenék alapból egy már ismert stílus beoltásával jöttek létre, például a braziloknál a miami bass-ből funk carioca, Angolában a technóból kuduro, Namíbiában és Dél-Afrikában a hiphop-ból high life, a house-ból kwaito lett. Bár ez egy elég leegyszerűsített kép, és ennél valószínűleg azért összetettebb a helyzet, általánosságban ezeknek a zenéknek már kialakulásukkor elég kevés a közvetlen kapcsolatuk helyi népzenével.

Vannak már „világgettózenés” kiadók is? Miket ajánlanátok?

Fonetik: Persze vannak, de a hasonló zenék jelentős része a blogokon, a Soundcloudon, a Bandcampen és egyéb netes helyeken terjed. Ki kell emelni a Diplo-féle Mad Decentet, amely leginkább azért fontos, mert ezt az egészet megragadta, klubzenébe csomagolta, és lenyomta az amerikai közönség torkán, arról nem is beszélve, hogy a ma elsőligás Buraka Som Sistema sehol sem lenne nélkülük. És ha már Buraka, akkor az általuk gründolt Enchufada mindenképpen említésre méltó, mert túl tudott lépni a kudurón. Cumbiában az argentin ZZK vagy a Bay Area-i Bersa Discos az ász, ha meg valaki „hivatalos” baile funk kiadványokra vágyik, semmiképpen ne hagyja ki a berlini Man Records-ot, mert nagyon kézben tartják a legfrissebb irányokat. De itt van például a Mixpak, amely a funky bashmenttől a baltimore clubon át a New Orleans bounce-ig szinte minden műfajba adott már ki minőségi cuccot. Afrikai zenét hivatalos csatornákon leginkább az Akwaaba terjeszt. Akik a négynegyed felől közelítenek, azok kezdhetik a finn Top Billinnel, vagy a Sound Pellegrino-val, mert ők a tropical tech-house nagyágyúi!

Blnd!: Az Akwaaba-ról még annyit, hogy ők az élő példa arra, hogy lehet a poszt-kolonizációs lelkiismeret furdalásból adódó energiákat értelmesebb dolgokra is fordítani, mint az újabb, immár kulturális gyarmatosításon való sajnálkozás. Afrikába kiutazva helyi művészeknek adnak lehetőséget felvételek rögzítésére, majd ezeket neten és CD-n kiadják, elfelezve a bevételt. Így beemelnek olyan arcokat a nemzetközi vérkeringésbe, akiknek egyébként erre maguktól nem lenne lehetőségük.

Milyen volt az első fogadtatás a hazai közönség részéről itt Budapesten? Milyen jellegű visszajelzések ösztönzik a munkátokat?

Fonetik: Ahol játszottunk, ott mindenhol vették a lapot, ez persze elsősorban kisebb klubokat jelent. A legnagyobb fellépésünk eddig az idei Sziget reggae-világfalu színpadán volt, ahol ugyan outsiderek voltunk, de az ott táncoló embernek iszonyatos hangulatot teremtettünk. Komoly problémát jelent a budapesti klubéletben, hogy sok a hasonló profilú hely, amelyek folyamatosan a túlélésért küzdenek, így a klubtulajok nem elég türelmesek ahhoz, hogy felépüljön valami új, a tutira utaznak. Ennek ellenére nem panaszkodunk, intenzív október-novemberünk lesz, alig lesz hét, hogy ne játsszunk valahol a Merlintől a Mappán át a Corvintetőig.

A vendégmixek esetében elég komoly lehet szűrés, hogy beleférjen a szűk zenei keresztmetszetbe, nem féltek, hogy ezzel együtt a közönség száma is véges?

Blnd!: Azért ennyire nem szigorú a helyzet, hiszen sok producer-dj érintkezik ennek a zenei közegnek a határaival. Az eddigiek is széles spektrumból kerültek ki: a cseh Tuco a hiphopból jött, de igazi all-round arc, O.live.R  inkább a house felé kacsingat, Flore az idei Szigeten breakbeattel tűzdelt bass music műsorral lépett fel, míg Motorpitch egy komoly tropical-funky arc Bécsből. Láthatod, a paletta szinte végeláthatatlanul széles.

Kitől hallunk a közeljövőben mixeket majd?

Fonetik: Élő Marci, alias Dermot az Irie Maffiából mutatja meg legközelebb, hogy a dancehall-reggae mellett otthon van a különféle tropical műfajokban is, jön egy mix DJ Chernobyltól, akit brazil drukkereknek nem kell bemutatni, de észtektől és belgáktól is van ígéretünk.

Mi a helyzet a szöveges tartalommal? Mi a célotok az olvasottságon kívül a postokkal?

Fonetik: Elsősorban angolszász területen elterjedt az a szemlélet, hogy ennek az egésznek politikai, társadalomkritikai feneket kerítsünk. Jóllakott, fehér, középosztálybeliek elmélkednek arról, hogy vajon a világban zajló zenei forradalom milyen hatással lesz a helyi társadalmakra, vagy helyes-e egyáltalán ebbe beleavatkozni. No, mi eddig biztos nem mennénk el, egyszerűen csak jól akarjuk érezni magunkat, és azokról a zenékről akarunk írni, amik megmozgatnak. Annál is inkább, mert láttuk, hogy a hazai dj-társadalom mit kezdett például a balkán zenével. Arról nem is beszélve, hogy a különféle multikulti civil, migránsokkal, bevándorlókkal foglalkozó vagy éppen nekik szóló bulikon az is „jópofaság”, ha a tarisznyás világzene mellett a hiphop, vagy a reggae megjelenik, még, ha zéró köze is van a harmadik világban ma zajló trendekhez – egyszerűen ott most nem erre táncolnak. Ezért fontos, hogy rámutassunk: vannak a világ egészen távoli pontjain is olyan mai zenék, amelyekre érdemes itthon is bulizni.

Ghetto Bazaar Bogrecast Mix Part 1: tropical house, UK-funky, bashment, kwaito house, baile funk

01. Joyce Muniz & Shanti Roots: Cumbia Nightlife

02. PepeSoup: Uoka

03. Laidback Luke & Diplo: Hey! (Nadastrom Hot Latin dub)

04. DJ Malvado: Puto Mekie

05. Sia: Clap Your Hands (Diplo Remix)

06. Daniel Haaksman: Hands Up (French Fries Remix)

07. Grievous Angel: Move Down Low V.I.P

08. Grievous Angel: Move Down Low

09. Samo Sound Boy: Shook

10. Busy Signal: Picantie (Greenmoney Remix)

11. Lil Silva: Pulse Vs. Flex

12. LV & Okmalumkoolkat: Boomslang

13. Redlight ft. Ms Dynamite: What You Talking About (Roska Remix)

14. SapaBonde: Vai não se Esconde (Hat+Hoodie Remix)

15. Seiji: The King

16. Warrior One: Lord Of Bashy (Instrumental)

17. Warrior One: Lord Of Bashy (Douster Remix)

Ghetto Bazaar Bogrecast Mix Part 2: afrotech, kuduro, bassmusic, balkan-rave, dubstep, ghetto house, broken beat, tropical bass

18. Nic Sarno: Mana Wasa

19. Melé: Bombay

20. Monkey Steak: Tigris Riddim (Grievous Angel Remix)

21. Sekta ft. Spoek Mathambo: Jabajaws (Bert On Beats Remix)

22. The Count & Sinden ft. 77Klash: Roll Out

23. Douster: A Mi A Loco

24. Uproot Andy: La Vida Vale La Pena

25. Figura: Ze Bula (Sabbo Remix)

26. Daniel Haaksman ft. Boban Markovic Orkestar & Shantel: Dubcheck

27. Baxter Beez: Voice Of The Ghetto (Tambour Battant Exclusive Remix)

28. Afronaut: Carnaval

29. DJ Vielo, DJ Anielson&Patcho Debenq: Decale Mon Afrique

30. Gangsta Na Play aka Numa Crew: Tuff Africa

Ghetto Bazaar blog