Hagyjuk az agresszív darálást – Mount Kimbie interjú
Egy józan és szimpatikus párost képzelhetünk el, ha a Mount Kimbie duóra gondolunk. Szerényen, de tudatosan ismerkednek hangszerekkel, miközben néhány darab még csak vágyálom, hogy a stúdiójukba kerülhessen. Mégis most megjelent Crooks & Lovers lemezük, ami bemutatkozásnak is tekinthető, máris kiforrott hangzást képvisel, a maga egyedi dubstep felfogásában. Dominic Maker és Kai Campos kérésünkre azonnal lelkesen válaszolgatott, bemutatva a vidéki légkörtől lenyugodott, eredetileg városi gyökerű hangzás alkotóit.
Korábban eléggé együtt mozogtatok James Blake-kel, ő is része volt a Mount Kimbie-nek?
Nem, sohasem volt. Játszott velünk még a régi élő fellépések alkalmával, de sose vontuk be a tényleges zeneszerzési folyamatokba. Ennek ellenére mindig küldünk egymásnak ötleteket, vagy hallgatásra, teljes számokat. Talán a jövőben is játszunk majd együtt, majd később eldől.
A zenétek egyrészről lágy és elegáns, másrészről szétszabdalt, zaklatottabb ritmikával dolgozik. Tudnátok említeni olyan neveket, akik hasonló formulával készítenek zenéket?
James Blake, Airhead, Klaus és El Fog.
A két irányból melyik hangsúlyos a színpadon?
Egy teljesen új élményt szeretnénk létrehozni az élő szettek alatt a lemezhez képest. A dalainkat játsszuk, de másképpen. Szerintem egy fellépés arról szól, hogy a lehető legtöbb oldalunkat bemutassuk, mindent, ami elférhet a Mount Kimbie ernyő alatt.
Inkább szoftverek és számítóképek irányítják a munkátokat vagy analóg hangszerek?
Mindketten Fruity Loops programot használunk. Éppen mostanában kezdtünk új tapasztalatokat begyűjteni hangszerhasználatot illetően, és hogy hogyan rögzítsünk manuálisan, de korábban jellemzően szoftvereken keresztül hoztuk létre a számokat.
Van olyan felszerelés, amit nagyon szeretnétek megkapni, de eddig nem igazán volt rá lehetőségetek?
Nagyon szeretnénk egy Nord Lead billentyűs hangszert és valamilyen elektronikus dob gépet, mindegy milyet. Sajnos nincs még rá elég pénzünk.
Tudnátok definiálni a „post-dubstep” kifejezést, amit egyre gyakrabban emlegetnek veletek kapcsolatban?
Elég nehéz behatárolni, hogy miről is szól ez a terminus. Egyszerűen arról van szó, hogy az emberek mindenféle egyedi címkével akarnak teleaggatni minket, amire nekünk nincs szükségünk és nem is akarjuk. Szerintem a post-dubstep” alá minden belesorolható, ami a dubstep után érkezik. Viszont ha a dubstep ihlette, akkor az még mindig dubstep, nem kell túlbonyolítani a megnevezését.
Van olyasmi, amit a londoni dubstep szcéna terméséből nem tudtok befogadni?
A túlságosan is agresszív, darálós pulzálást. Egyikünk sem híve az ilyen hangoknak.
Mindketten hasonló zenei gyökerekkel rendelkeztek? Mi a különbség a kettőtök inspirációs forrásai között?
Én, Dom indie háttérrel érkeztem a Mount Kimbie-be, Kai pedig hip hop és jazz gyökerekből táplálkozik. Összességében elmondható, hogy mindkettőnkre rengeteg féle zene van hatással, de mégis mikor együtt zenélünk, érezzük a közös irányt.
Mit kell tudnunk Tyrone Lebon-ról? Mit szerettek a munkáiban?
Tyrone egy elképesztően tehetséges filmrendező és fotós. Nem csak a videónkat köszönhetjük neki, de a lemezborító fotóit is. Hálásak vagyunk, hogy együtt dolgozhattunk.
Horogkereszt az ingen? Miért?
Igazából fordított horogkereszt, ami ha jól tudom békét vagy valami ilyesmit jelöl a buddhisták szerint.
Használjátok a munkáit a színpadon is, mint látványelem?
Még nem, de talán a jövőben erre is sor kerül.
Melyik dalhoz tervezitek kötni a következő kislemezt?
Még nem döntöttük el.
tomekk
| 2010.08.30. 21:38
hihetetlen jó az album