A 2009-es The Devil’s Star kislemez után megérkezett a Cocoon Records-os folytatás, maradva a techno vonalon. Nagylemezről továbbra sincs szó, viszont kettő plusz egy, nagyjából nyolc perces anyag terjedelmében akár Nathan Fake lemezét is veri, de nem csak emiatt érdemes végighallgatni.

Electric Rescue elég régi név az elektronikában, hiszen egészen a nyolcvanas évekig nyúlhatunk vissza, ha zenei karrierjét szeretnénk áttekinteni. Az akkori Depeche Mode és Kraftwerk szerelme az évtized végére, hála a legendás Boy nevű párizsi klubnak, egyenesen a korai rave világba lökdöste őt, és 1993-ra már, mint DJ, saját rave partikat is szervezett, többek között az EL.UE sorozatot, ami elég titkosnak számított akkoriban.

1995 volt az az év, amikorra már, mint producer is éretté vált, és kikerültek a stúdiójából, az első próbálkozások. ’99-ben saját kiadót is indított, Calme Records néven, és nem csak saját munkáinak hozta meg az első sikert, mint Electric Rescue és mint D’Jedi, de a nemzetközi mezőnyben is versenyképes tudott maradni olyan nevekkel, mint Oxia, Scan X, a Suburban Knight vagy Neil Landstrumm.  2006-ban hozzácsapódott a Skryptöm Records is, ami táncosabb electro-ra és például minimal-ra koncentrál. Popof nevét érdemes megemlíteni a katalógusból, de egyelőre ez az al-kiadó még csak tíz alatti megjelenést számlál. Viszont mióta az új label-csemete világra jött, azóta a Calme nem igazán aktív.

Az Electric Rescue viszont egy sokkal aktívabb és ugye az egyik legendás techno olvasztótégelyben kapott helyett, a Cocoon-nál, és március 29-re esett a megjelenése. A Crazy Purple és a Bleu Electrique jelenti a bakelit megjelenést, de a korong törzse mellé egy bónusz szerzemény is jár a digitális verzió mellé. Antoine Husson a modern ritmikai képleteket fűszerezi a karrierjének első szakaszát jelentő élményekkel, azaz a korai ’90-es évek rave és acid-szerű hagyományaival.

a. Crazy Purple

b. Bleu Electrique

c. (Digital Only): Acido Rosso