A legutóbbi Swim című lemezt hallgatva talán elgondolkozunk azon, hogy a lassabb elszállósabb dallamok, hogy kerülnek koncert környezetbe, főleg a Dubstep-ben utazó Mount Kimbie mellé, de a koncertet látva be kell látni, hogy némi módosításokkal nagyon is helyük van a színpadon. Hasonlóan az ilyenfajta kétségekhez, Dan Snaith sem merte elképzelni, hogy új lemezét, hogyan szedik széjjel és építik át más stílusban különböző barát producerek a Swim Remixes korongra. Beszélgetésünk során főleg a remixeléssel kapcsolatos gondolatait jártuk körül. A Gödörbe az NVC szervezésében érkeztek, akik a Selected Sounds sorozat első koncertjeként hoztál el őket.

Sok helyszínen együtt játszotok a Mount Kimbie-vel is a turné során. A két projekttel kapcsolatban az-az érzésem, hogy még ha nem is hasonló stílusban játszotok a közös bennetek mégis az, hogy hasonlóan kísérletező szemlélettel áltok a zenéhez. Te hogyan látod ezt?

Nagyon szeretek velük játszani, éppen azért kértük fel rá őket, mert nagy rajongója vagyok a zenéjüknek. Róluk azért úgy gondolják, hogy sokkal inkább klub dubstep partikba valóak, de épp amiatt illenek hozzánk, mert hozzám hasonlóképp sok irányt vegyítenek hasonló zenei céljaik, elképzeléseik vannak.

Készítenél velük közös dalt?

Az a helyzet, hogy én már nagyon megszoktam, hogy hazamegyek, elmerülök a saját gondolataimban, hogy egyedül dolgozom a stúdióban. Szerintem teljesen elszoktam attól, hogy másokhoz alkalmazkodjak ilyen téren.

Az ugye nem teljesen igaz, hogy leginkább egy Acid program segítségével dolgozol?

Dehogyisnem, egészen a Swim-ig ez tényleg így történt. Azóta már már én is Abletont használok, ami hasonlóan egyszerű, de persze sokkal több mindenre képes, mint egy Acid.

Még későbbi megjelenésed a Swim Remixed album. Vannak rajta számodra is meglepő megoldások?

Ezen gondolkodnom kéne kicsit.. A legtöbb remix azért szerepel a lemezen, mert személyesen ismerem az adott producert, és emiatt számítottam arra, hogy milyen megoldásokat várhatok tőlük. Például James Holden nagyon jó barátom, és emiatt nagyobb rálátásom volt arra, hogy mit várhatok tőle. Egy remix lényege azért az is, hogy valamilyen meglepően izgalmas új irányt mutasson az eredeti zenéhez képest. Talán a legkevésbé, DJ Koze-ra számítottam. Vele először arról leveleztünk, hogy játssza az egyik zenémet a DJ szettjeiben. Később rákérdeztem, hogy nem lenne-e kedve egy remixhez is. Először hárította, mondva, hogy csak akkor készít, ha valamilyen zenével kapcsolatban nagyon megjön az ihlete, de néhány hétre rá, mégiscsak elkérte a sávokat. Ennek az lett az eredménye, hogy három remixet is kaptam tőle. Végül tehát nagyon megjött hozzá a kedve, pedig élőben nem is találkoztunk még.

Mennyire nehéz remixelni a számaidat?

Erről inkább azokat kéne kérdezni, akik hozzányúltak a lemez zenéihez, én nem tudom. A remixelés általában nekem nem egy egyszerű feladat. Nagyon nehéz megőrizni az eredeti dal szellemiségét, azt a töltetet, ami az erejét adja, főleg úgy, hogy saját magadból is bele kell tenned egy szeletet. Úgy gondolom, hogy mindenki remek munkát végzett, akik megjelentek a Swim Remixes lemezen. Lehetőségem volt arra is, hogy végighallgassak 250 Sun átiratot, amik egy remixverseny keretében érkeztek be hozzánk. Nagyszerű érzés volt, hogy ennyi embert izgatott, mit hozhat ki belőle, és izgalmas volt hallani, hogy mennyire különböző, új utakat találtak az építőkockáinak. És ekkora mennyiség feldolgozása után, kaptam egy általánosabb képet is arról, hogy milyen gondolati lehetnek az embereknek a Sun kapcsán.

Ezek szerint ijesztő, ha meg kell bontani az eredeti szám struktúráját?

Az még nehezebb, ha a saját gyerekem darabjait kell idegenek kezére adnom. Még nehezebb, mint amikor nekem kell remixelni, hiszen annyira hozzám nőnek a saját munkák a sok-sok együtt töltött stúdiózás után. Ilyenkor aggaszt a sorsuk, félek, hogy mit kezdenek velük, hogy mivé alakítják át őket. Pályám elején sokkal nehezebben engedtem, hogy bárki hozzájuk nyúljon, de főleg a Swim idejére megenyhültem és győzött felettem a kíváncsiság mások gondolatai iránt. Mások zenéit remixelni egészen más, mert nincs hozzájuk személyes kötödés. Például könnyebb szívvel nyomok rá a törlés gombra egy vokál esetében, hiszen az illető énekes nem áll a hátam mögött, azaz nem tartozok senkinek sem elszámolással.

Még régebben Vitalic mondta nekem, hogy ő alapvetően elzárkózik attól, hogy mások remixeket készítsenek neki, mert az a filozófiája, hogy azok úgy vannak készen, nincs szükség arra, hogy tovább variálják őket.

Egészen pontosan én is így éreztem korábban. Csak néhány esetben lágyultam meg, például mikor Four Tet remixelte a Melody Day-t. De az a munkafolyamat olyan személyes volt, hogy kialakult a kötődés a remix felé is, így nem éreztem idegennek a saját munkáimtól.

Tracklista:

01. Odessa (Junior Boys Mix) (6:05)
02. Leave House (Motor City Drum Ensemble Remix) (8:38)
03. Sun (Altrice’s ‘Only What You Gave Me’ Remix) (3:27)
04. Jamelia (Gold Panda Remix) (4:12)
05. Bowls (Holden Remix) (11:22)
06. Kaili (Fuck Buttons Remix) (6:40)
07. Leave House (Ikonika Remix) (5:11)
08. Found Out (DJ Koze Remix) (9:05)
09. Jamelia (DJ Koze’s Alarmclock) (3:59)
10. Bowls (Gavin Russom’s Rework) (10:36)
11. Sun (Patten Remix) (5:43)
12. Odessa (David Wrench’s Drumapella) (5:13)
13. Odessa (Nite Jewel Remix) (5:20)
14. Kaili (Walls Remix) (5:10)
15. Odessa (DJ Koze’s Campfire) (5:58)