Boys Noize interjú – Technika kattanás genetikailag kódolva
Alex Ridha-t még az A38-as fellépése után sikerült elkapni egy beszélgetésre. Közel egy évvel ezelőtt a Power című lemezére még várni is kár volt, de mivel nyitott volt, és szívesen beszélt dolgairól, így a hangszereivel és a kiadójával kapcsolatban mélyre ásott gondolataiban, ezért még egy most is aktuálisak a válaszai. A Powert pedig hallgassuk csak végig, és megtudhatjuk mi változott azóta a Boys Noize név mögött!
Akadnak olyan, akik már pelenkás korában oldschool hip-hop lemezekre izgul, aztán pár év múlva már az első saját lemezgyerekét szorongatja. Alex Ridha a Berlini Boyz Noize Records kiadó feje, pont megtestesíti ezt az embertípust, kockás flanel ingben, szemét egy füles pánttal takarva. A germán elektro-tech dj producert az azóta a kiadó körül ténykedő D.I.M. tanította zenélni, és valljuk be jó munkát végzett, hiszen mikor 20 évesen Hamburgból Berlinbe költözött, szinte azonnal lecsapott rá a Dj Hell féle International DeeJay Gigolo és többek között Tiga Turbo Records lemezcége, amik azzal, hogy megjelenést biztosítottak a Boys Noize-nak remekül megalapozták a teret a 2007-es Oi Oi Oi című első nagylemeznek, amit más Alex saját kiadója jegyzett. Azóta Erol Alkan-nal együtt A Waves /Death Suite kislemezzel, utána pedig elképesztően kínzó várakoztatás és még meg nem jelent zene vadászat után végre október elején megjelent a második nagylemez, a Power, ami nem az Oi Oi Oi egyszerű folyatása, mert túlmutat rajta egy sokkal technikásabb, érettebb anyaggal.
Mi lenne az a három szó, amivel túl a stílusmegjelöléseken le tudnád írni a zenédet?
Free, Party, Techno!
El tudnád képzelni, hogy mindenféle szoftveres megoldás nélkül, a számítógépek kizárásával készíts zenét?
Most is közel állok ehhez a szinthez, bízom a vasak erejében. Például a dobgépem az egyik legfontosabb eleme a stúdiómnak.
Fontos állandóan korszerűsíteni a felszerelésed, vagy ez tényleg csak az ötletekről szól?
A magamfajta technó producerek, mind technika kattantak, ez genetikailag kódolt. Érdekelnek a hangszerek, a gépek, és mindig várom, milyen újabb megoldások jelenjenek meg. Ötletek pedig mindig vannak, csak nem mindent lehet megvalósítani, és ebben sokszor néha segítségemre van egy-két új technikai cucc, de tényleg nem a technika felszereltségi szint a mérce, nem az visz előre. Azaz szánalmas lenne, ha csak azon múlna.
Ha arról lenne szó, rész vennél egy új hangszer fejlesztésében? Segítenél új gépet tervezni?
Nem sok esély van arra, hogy ilyen lehetőség adódjon az életemben, de ha mégis biztosan hasznomat vennék, mert már most vannak ötleteim például arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne végre igazán jól használható multifunkcionális gépeket építeni. Ez nem forradalmi dolog, de valakinek tényleg időt kéne szánni rá, mert sokak munkáját megkönnyítené vele.
A ’90-es években a legtöbb producer a legnagyobb titokban tartotta, hogy miken dolgozik? Te mennyire kezeled nyitottan ezt a kérdést? Van esetleg valamilyen szuper titkos fegyvered?
Elég kommersz hangszereken dolgozom. Semmi vintage vagy akár nagyon hi-tech. Szóval igazán nincs mit rejtegetnem.
És valami furcsaság? Pl egy zenélő maci vagy egy kedvenc vízforraló, mint hangforrás?
Van egy öreg szintim még óvodás koromból. Tudod az a fajta, aminek minden billentyűje más színű, és van hozzá egy kis mikrofon is. Örök kedvenc és talán nem is gondolnád mi mindent tud ha jó helyen vezetem át a hangját.
A legtöbb zenésznek anyagi szempontok miatt mozis soundtrack álmokat kerget. Mi lenne, ha ehelyett, arra kérnének fel, hogy tervezd meg egy film összes zaját?
Ebbe a kérdésbe jól beletaláltál. Furcsa, a nevem miatt ez kicsit promó szövegszerű, de tényleg kattanok a zajokra És az a helyzet, hogy ez nem csak egy lehetőség, hanem pont egy hasonló projekten dolgozom. Nem mozifilmnek, de a feladat hasonló. Most még nem szeretnék többet elárulni róla, de az biztos, hogy semmiben sem kapcsolódik majd a Boys Noize-os eddigi munkáimhoz. A turné mellett ez köti le most a legtöbb időmet.
Beszéljünk a kiadódról. Mi motivált arra, hogy megalapítsd, hiszen valljuk be, nem panaszkodhattál már akkor sem a megjelenések terén, ezért nem gondolom, hogy a zaját zenéd terjesztésére az oka a saját kiadónak.
Ez így van, tényleg nem ez motivált. Egy hatalmas álmom valósult meg a Boys Noize Records-szal. Amiben tényleg nem a pénzért csinálom, és ezt mind a mai napig vallom. Kezdetben pont emiatt volt, hogy csak bakeliten adtam ki zenéket, nem törődtem a digitális trendekkel sem. Mert akit igazán érdekelt a zenénk, ahhoz eljutott minden egyes track.
Miért volt az álmod? Nem húzza vissza a saját karriered a másokkal törődés?
Dehogy, erről szó sincs. És nem célom, hogy folyamatosan magammal foglalkozva meneteljek előre. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindennek a zenekészítés öröméről kell szólnia, és szerintem jó dolog ha minél több tehetséges arc jut az ehhez szükséges feltételekhez.
Emlékszel mit éreztél akkor, amikor kezedben tartottad a legelső megjelenést, az Optic: He-Man című 12”es lemezét?
Pont olyan érzés volt, mintha a gyerekemet látnám meg először. Életem legjobb pillanata volt.
Ütősebb volt, mint amikor az első Boys Noize megjelenést vetted a kezedbe?
Huh, fogalmam sincs, nehéz lenne rangsorolni két ugyanolyan rendkívüli pillanatot. Egyik sem volt jobb a másiknál.
Mi a helyzet a prómócióval? Milyen stratégiát követ a kiadód, a zenészek futtatására?
Tudatosan kerülünk mindenféle prómóciós tevékenységet, ez nálunk elvi kérdés. Csak, hogy egy példát hozzak, a myspace-re sem izgultunk rá annyira, igaz már tényleg fontos, hogy legyen ilyesmi online kapcsolat a külvilággal. De nem bombázunk senkit reklámokkal üzeneteken keresztül. El lehet érni minket és ennyi. De a myspace előtt kb. két éve még ez sem volt. Régen, amikor elkezdtem bakeliteket vásárolni, csak bementem egy lemezboltba és megkerestem az új kiadványokat, nem kellett reklám vagy promó track tenger ahhoz, hogy eljusson hozzám a zene. És ezt a mentalitást szeretném továbbvinni. Emellett a magazinok sem izgatnak, nem cél, hogy sok Boys Noize-os kritikát olvassak, persze ha megkeres egy újságíró, akkor mindig készségesen válaszolunk, mert nem elutasítóak akarunk enni, csak kerüljük a direkt promóciót és mindent, ami csupán azért történik, hogy növelje az eladásokat.
És a zene blogok?
Ezen a színtéren minden automatikusan haladt előre. Valamiért mindig is blogbarát kiadónak számítottunk, ezért foglalkoznak velünk sokat, és ez jó dolog.
Tehát mit akarsz bizonyítani ezzel a promóció kerüléssel?
Ez nem bizonyításról szól, sokkal inkább arról, hogy minek látom értelmét. És szerintem nincs értelme ilyesmire pénzt költeni. És egyáltalán ez mér nem a zenéről szól, csak reklámokról és ügynökségekről, mi pedig zenészek vagyunk és azok is maradunk akár van kiadónk, akár nincs. Ezért nem igazoltam a saját lemezemmel sem más, akár nagyobb kiadóhoz. Mert akárhol máshol mindezt rám kényszeríttették volna.
De ez csak az olyan speciális stílusoknál oldható meg, mint amiben te is mozogsz. Ha valaki gagyi tömegzenét zenét akar eladni, ahhoz elengedhetetlen a profi promóció, nem?
Persze, hiszen ott a mennyiség a kulcsszó, de nekünk inkább a minőség a fontos és hogy tényleg olyanok hallgassanak minket, akik értik miről is szól a zenénk, és nem csak azért hallgatják, mert mindenki más is ezt teszi.
Rengeteg remixet csinálsz mostanában, mitől olyan izgalmas, főleg ekkora mennyiségben?
Valamiért nagyon könnyen és gyorsan jönnek a remix ötletek. És az tetszik benne, hogy amikor megkapom a sávokat apró elemeire szedhetem szét a dallamokat és élvezek legozni velük. Emiatt csak olyan előadók számait dolgozom át, amiket tényleg szeretek, és amibe emiatt szeretnék elmélyedni. Ez nekemegyfajta elemzési folyamat is.
Egyszer egy francia producertől azt hallottam, hogy a remixek megölik az eredeti számot, ezért nem is szabad hozzájuk nyúlni. Mi a véleményed erről?
Nem értek egyet ezzel a kijelentéssel. Szerintem ez csak azt jelenti, hogy új ruhát varrunk egy számnak, ez pedig igazán nem számít gyilkosságnak.
Hogyan írnál le egy képzeletbeli ideális klubot?
Hát csak legyen jó hangcucc. Például, ne legyenek túl magasak a falak, és valahogy legyen hullámos a felületük; például a nagy függönyök ideálisak, utálom, mikor visszhangzik az egész tér.
Kedvenc klub, ami megközelíti ezt a szintet?
Technikailag nem közelíti meg, de a kedvencem mégis egy berlini Kebab bár, ahol a lemezbemutatóm volt. Az nem egy buli helyszín, előtte és utána sem volt ott más zenei rendezvény, de mégis az a legkedvesebb helyszín számomra.
Most minden hír a gazdasági válságról szól. Szerinted egy zenerajongó mivel spórolhatna?
Lehet ennél jobban? Őszintén, van olyan, aki még szignifikáns összegeket költ zenére? Nem tudom mivel lehetne még, de az biztos, hogy senkit sem ér majd anyagi csőd, azért mert zenére költ. A zenészekkel persze más a helyzet. Csóró zenészek lepik majd el a szakmát, lehet, hogy mégis kéne egy kis promóció?:)
Ha jól tudom jártál már Budapesten!
Igen, körülbelül 17 éves lehettem, és mint warm up dj játszottam. Kicsit furcsa is volt az este, mert elég elvetemült szettet sikerült összeraknom csupa komor elektronikával, sőt még egy Iggy Pop feldolgozásra is emlékszem. Ráadásul utána a többiek mind barátságos house-t játszottak, szóval nem tudom, kicsit furcsa volt, de jó emlékeim vannak a buliról. Emlékszem hogy néztem tátott szájjal, az autógramm kérők hadát, akik a headliner-eket támadták.
