Balaton Sound: Chromeo interjú
Ennek ellenére a montreali duó elképesztő koncertet adott, olyan élő és gazdag groove-okkal, amire kedvünk lenne leforgatni egy electro-dirty dancing-et, annyira könnyű lenne felvenni estéről estére ezt a ritmust.
Ne gondoljunk arra, hogy valamilyen cikis, válltöméses diszkóról van szó, hiszen, a kortárs elektronikus zene egyik legképzettebb zenészei ők, akik hatalmas hangszerparkjukkal ontják magukból a slágereket; gondolhatunk akár a második Fancy Footwork című vagy a most aktuálissá váló Business Casual nagylemezre, de készítettek már K7 mixlemezt is, a DJ-Kicks sorozatot gazdagítva.
P-Thugg (Partic Gemayel, billentyűk) és Dav- 1 (David Macklovitch, gitár, ének) alkotja a duót, utóbbi érdekessége hogy testvére nem más, mint A-trak, aki most szintén megkerülhetetlen az elektronikus zenében. Az interjúra érkezve terjengett a hír, hogy bosszankodnak az apró színpad miatt. Ennek ellenére egy derűs páros fogadott, akik gyermeki izgalommal meséltek magukról és legfőképp klasszikus hangszereikről. Ezekből a színpadon kaptunk egy kis ízelítőt, ugyanis rendesen telezsúfolták az apró színpadot az eszköz armadával, és az elmaradhatatlan világító, próbababa lábakkal. Kár hogy itthon nem elég mennyiségű ember vevő erre a hihetetlenül organikus elektronikára, hogy méltó helyszínen hallhassuk őket. Mindenesetre ők korrektek voltak a közönséggel, tetszett nekik a lelkesedés, és igyekeztek ezt a tudtunkra is adni.
Ahogy néztem a Night by Night videót, arra gondoltam, hogy kiválóan működhetne filmzeneként is. Mit gondoltok, érdekelne ilyesmi?
Dave-1: Jól érzed, az egész Business Casual éppen úgy működik, mint egy filmzene. Egy történethez passzolna egyszerűen a szerelemről és a táncról, és tulajdonképpen arról, hogyan legyünk szexisek a zene által. Az új lemez sokkal könnyedebb képletekkel operál, sokkal romantikusabb énünket hagytuk felszínre törni. Az biztos, hogy semmilyen fontos érzelem nem rekedt bennünk.
Mégis mit takar az emocionális oldalatok, mit jelent ez pontosan a hangzás szintjén?
Dave-1: Igazából ez tényleg annyit jelent, hogy klasszikus értelemben vett dalokról van szó, eléggé melodikus dalokról. Például az új kislemez, a Don’t Turn The Light On, ami minden eddigi munkánk közül a leginkább érzelemmel telített és az eddigi leglágyabb dallamokra épül. Sokkal harmonikusabb, mondhatni filharmonikus.
P-Thugg: Harmonikás..
Dave-1: Valahogy megérintheti a hallgató lelkét, úgy hogy közbe a táncról sem kell lemondania.
Hú, ezek szerint volt részetek hatalmas klasszikus zenekari felvételben? Elég monumentális lehetett..
Dave-1: Igen, igen bár szerintem korántsem akkora volt, mint ahogy elképzeled. Philadelphiába mentünk, mert az a város az egyik legalkalmasabb hely a klasszikus zenei felvételek rögzítésére, elég nagy központja ugyanis az erre szakosodott zenészeknek és stúdióknak. Szóval ott rögzítettünk mindenféle hangszert, és ugyanazokkal az emberekkel dolgoztunk, akik már a Jackson 5-val is, vagy hasonló elképesztő legendákkal.
Elég kemény..
Dave-1: Bizony, én is így gondolom. Ráadásul két dalon is hallhatóak ilyen orchestra felvételek, amire nagyon büszkék vagyunk.
És hogy jön ehhez a diszkó?
Dave-1: Egészen könnyen bele tudtunk illeszteni a nagy diszkó hangulatba. Mivel mini orchestráról van szó, így könnyen belecsusszan a hangzásba, nem kellett beleerőltetni.
P-Thugg: Közepes méretű zenekar, igen.
A francia jelenlét csak a számcímekben érhető utol vagy a hangzásban is?
Dave-1: A lemezen van egy francia szövegű dal, szóval a dalszövegbe csempésztünk egy kis franciaságot. Nem is tudom, mit jelenthet az, hogy francia hangzás..
Tudod, ez a „French touch” dolog..
P-Thugg: Nem, nem ilyenünk nincs.
Dave-1: Franciául beszélünk, de nekünk inkább „Canada-touch”-unk van.
Várjatok, ne felejtsük el Philippe Zdar produceri munkáját, ő azért az egyik legfranciább francia zenész?
Dave-1: Igaz, ő hozott azért egyfajta modern francia zenei eszköztárat, ami azért megérintette a zenénket. Arra a rá jellemző filter hangzásra, gondolok, ami miatt olyan nagyra nőtt a neve a szakmában. Mi azért még mindig a ’80-as évek felé kacsingatunk, az élő hangszerek segítségével, ő pedig modernebb és szintetikusabb hangokkal segítette a munkánkat.

Úgy hallottam, hogy nagy hangszer gyűjtők vagytok!
P-Thugg: Ami a szintetizátorokat illeti, igen mindig beszerzünk egy-két új darabot. Vintage szintikről van szó persze.
Milyen időkből?
P-Thugg: A ’70-es és a korai ’80-as évekből válogatunk mindenféle analóg szintit, például Moog szekvenszereket.
Esetleg tudtok olyan neveket említeni, akik akár használhatták volna ezeket a klasszikus hangszereket?
Dave-1 és P-Thugg tökéletesen egyszerre: Stevie Wonder, Herbie Hancock, Jean Michel Jarre!
Dave-1: Elég sokan, ne felejtsük el Michael Jackson-t sem, vagy az Emerson, Lake and Palmer-t.
P-Thugg: A ’80-es évek éjjeli funk zenéihez is jó társak voltak, ami a mi hangzásunk szempontjából igencsak fontos.
Beszéljetek egy kicsit az új lemez jellemző hangszereiről? Történt változás az első lemez óta?
Dave-1: Vettünk néhány új szintetizátort, de azokból sosem elég.
P-Thugg: És változtattunk a dalszerzés metódusán is. A dalokat vokálisan és zongorán építettük fel, csak ezzel a két eszközzel.
Dave-1: Ennek pedig az az előnye, hogy a legtöbb dalunkat akár unplugged is elő tudjuk adni, ha arról van szó. Egy szál zongorával és velem, ahogy énekelek és gitározok.
Visszatérve a filmekhez, egy dokumentumfilmhez a The Electro Wars-hoz nektek is közötök van, ami kicsit furcsa, mert tipikusan ti nem illetet be teljesen az electro-house közegbe.
Dave-1: Csak egy barátunk kért meg rá, hogy nyilatkozzunk a filmben, nagy jelentőssége nincs a dolognak. Szerintem kicsit túlhype-olták a témát.
Ezek szerint nincs szó háborúrúl?
Dave-1: Dehogy!
Chromeo – Don’t Turn the Lights On
