Állandó és radikális változási folyamatot él át jelenleg a zeneipar, ahogy a szereplők keresik az új piaci képleteket és életképes működési mechanizmusokat. Egyre evidensebbé válik, hogy már csak globális piacokat érdemes a zenével kapcsolatban vizsgálni.

Párhuzamosan a nemzeti médiarendszerek kinyílásával és a harátok elmosódásával a zenészeknek már több régiót kell promóciós úton meghódítaniuk az előre felvázolt sikerért. Viszont, amíg a vezető szakmagazinok, lemezlovasok és kiadók mind nyitottak nemzetiségtől függetlenül minden tehetséges hangra, addig a határokat átlépő jogdíjkezelés még gyerekcipőben jár. Az Artisjus , a magyar jogvédő szervezet, legfrissebb statisztikája szerint, a beszedett jogdíjak mindössze 3%-a érkezik az összes külföldi országból, ami az egyre jelentősebb magyar sikerekhez mérve feltűnően alacsony adat. Sajnos ez azt a negatív jelenképet igazolja, ami még távolinak mutatja azt a hatékony és határokat átlépő jogdíjkezelést, ami kiszolgálja az egyre elérhetőbb globális zeneszám terjesztési megoldásokat. Az lenne az egyetlen megoldás, hogy minden ország jogdíjkezelőjéhez csatlakoznia kell minden művésznek, hogy a kreatív órákból egyre több időt kelljen adminisztrációra fordítani? A témával kapcsolatban Tóth Péter Benjamint, az egyesület stratégiai és kommunikációs Igazgató kérdeztük.

Hogyan lehet tájékozódni arról, hogy mekkora a kezelési költség a beszedett jogdíjakhoz képest?

Minden évben elkészítjük a pontos kimutatásokat, és ezeket egyrészt az évkönyvben másrészt a honlapon is közzétesszük. Ezek éves kimutatások és innen lehet visszakövetkeztetni, hogy mennyi az éves költsége a munkánknak. Továbbá ne felejtsük el, hogy a szerzők bíznak meg a jogdíjkezeléssel minket. Ez azt is jelenti, hogy maguk a szerzők döntik el, hogy mennyit engednek felhasználni kezelési célból.

Milyen formában van lehetőségük erre?

Az Artisjusnak van egy közgyűlése, ami dönt az úgynevezett választmányról és a vezetőségről és ezek a szerzőkből álló apparátusok döntik el, hogy mennyit engednek a munkaszervezetnek felhasználni. A tavalyi számok alapján azt lehet mondani, tényleges beszedéshez, a ténylegesen felhasznált kezelési költség az 18%-nál állt meg.

Létezik nemzetközi szabály a kezelési költségekre vonatkozóan?

A kezelési költségekre nincsen nemzetközi megállapodás, és mivel kapcsolatban állunk külföldi szervezetekkel, így csak az az egy szabály van, hogy nem vonhatunk le többet attól függően, hogy külföldi vagy itthoni szerzőről van szó, valamint attól is független, hogy éppen egy nagyobb vagy kisebb egy szerzőről van szó.

Ugyanazok a ráták vonatkoznak a külföldről érkező jogdíjakra is?

Amikor külföldön beszednek egy jogdíjat, ott van egy beszedési költség, amit az adott országnak a jogkezelő társulata határoz meg a saját szabályai szerint és ilyen helyzetben mi nem vonunk le további kezelési költséget. A különböző kezelési költségek pedig szabályok híján országonként eltérőek.

A külföldi jogdíjak beszedése esetében az Artisjus csak, mint közvetítő csatorna van jelen?

Igen, tehát nincsen arról szó, hogy ilyenkor duplán vonódna le valamilyen költség. Hiszen mindenki csak a saját munkájának a költségét vonhatja le.

Ha beszélgetünk róla, akkor kimondhatjuk, hogy a kezelési költség lekérdezése a külföldi jogdíjak esetében is minden szerzőnek joga?

Igen, illetve inkább ilyen általános számokat lehet mondani, jelen esetben, hogy átlagosan 18%-os a kezelési költség, de vannak például olyan felhasználási típusok, ahol alacsonyabban húzták meg a szerzők. Például az előfizetéses online szolgáltatásoknál csak 10%-ot használhatunk fel. De említhetnénk a nagyobb koncerteket is, ahol 15%-kal dolgozunk.

Van lehetősége egy magánembernek új jogvédő szervezetet létrehozni?

Erre a kérdésre nem egyszerű válaszolni. Mert egyrészt igaz az, hogy az Artisjus monopolhelyzetben van, mégpedig a jogszabály írja elő ezt a monopolhelyzetet, másrészt viszont mégsem úgy működik, ahogyan az elsőre tűnne. Bárki a jogainak a kezelését azt intézheti az Artisjus útján is és azon kívül is. A rendszert, amiben mi működünk úgy hívják, hogy kiterjesztett jogdíjkezelés, ami azt jelenti, hogy a szerzőnek ki kell jelentkezni ebből a körből, ha nem kívánja, hogy az ő jogait az Artisjus kezelje. Arra is van lehetőség, hogy ha öt ilyen szerző kilép, akkor ők közösen is kezelhetik a jogaikat, erre létrehozhat egyesületet, bármilyen szervezetet. Az Artisjus rendelkezik sajátos jogokkal másrészt kötelezettségekkel is, amik egyedileg csak rá vonatkoztathatóak.

Egyre többen panaszkodnak arra, hogy a külföldi jogdíjak beszedése és feldolgozása elég lassú. Mi a véleménye erről? Mivel lehetne ezen segíteni? A jelenség okozója lehet annak, hogy egyre több szerző átvonul külföldi szervezetekhez, például a német GEMA-hoz.

Akkor érdemes egy másik jogkezelő szervezethez csatlakozni, ha valakinek a művét konkrétan egy bizonyos országban használják. Ilyenkor az egy tény, hogy valamivel gyorsabb a jogdíjkifizetés. A nemzetközi jogdíjaknak a forgalma valóban lassabb, mint a belföldi beszedésűek, de van azért egy folyamatos fejlődés ebben és mindig próbálunk továbblépéseket tenni. Itt Magyarországon a magyar zenei repertoárt mi jól ismerjük és jobban ismerjük, mint például a Chile-it. És ahhoz hogy, jól tudjuk, öntevékenyen kezeli egy ottani művész jogát, ahhoz nagyon jó adatbázisokra van szükség; világméretű, összekapcsolt adatbázisokra gondolok. Mi magunk is ellátjuk mindenféle nemzetközi azonosítóval a nálunk bejelentett műveket, ezzel is ezt próbáljuk elősegíteni. ISWC kód lehet még érdekes, ami egy olyan ISO által elfogadott, szabványosított azonosító, ami minden egyes zeneművet egyedileg azonosít. Ideális esetben ezzel a kóddal szolgáltatják majd az adatokat, és akkor egy nagyon gyors, automatizált jogdíjkezelés is megvalósulhat.

Milyen érvekkel tudna egy átjelentkezőt az Artisjus mellett tartani?

Mindenképp elmagyaráznánk, hogy minek mi az előnye, de azt gondolom, hogy nem lenne szerencsés, ha bárkit is megpróbálnánk lebeszélni hogy máshová csatlakozzon, ez nem lenne ízléses egy itthon monopol helyzetben lévő szervezettől. Ha átcsatlakozik egy külföldi szervhez, az csak annyit jelent, hogy tőle kapjam meg a jogdíjait, a Magyarországi beszedést továbbra is mi végezzük a GEMA-nak.

A végén beszéljünk az internetes jogdíjakról. Van arra irányuló szabályozások, amik megoldják ennek a kezelését?

Az egész internetes tartalomszolgáltatásnak van egy olyan problémája, különösen itt Magyarországon, hogy sajnos nincsenek olyan üzleti modellek még, amik a fogyasztóknak a megváltozott zenei igényeit kielégítenék és emiatt, minden szabályozás és minden jogdíj érvényesítés szinte lehetetlen. Nem is a jogsértőkkel van a fő probléma, kalózok, akik anonimek és nem lehet megtalálni őket. A probléma inkább az, hogy nincsenek olyan legális szolgáltatások, amik a megváltozott szokásokhoz igazodnának. A szokások megváltozása azt jelenti, hogy a ’90-es években CD-ket vásároltunk rádióhallgatás mellett, kevés fajta zenét fogyasztottunk,de azt sokszor. És ehhez képest most az azonnali hozzáférhetőség, és olyan szolgáltatásokra növekszik az igény, ami az üzletembereknek is kifizetődő. Viszont a file cserélőket vissza kell szorítani ahhoz, hogy megerősödhessenek a legális szolgáltatások.

Plusz infó a külföldi jogdíjakról:

A külföldi jogdíjak: a magyar zenének nincs kimagasló külföldi felhasználása. Az Artisjus útján a külföldi jogkezelők a magyar szerzőknek elsősorban a környező országokból fizetnek jogdíjat (az ott élő magyar közösség miatt), valamint Európából (azon belül Németország áll az élen).

A jogdíjak belső arányai:
Nyilvános előadási jogdíjak (élőzene és üzletekben szóló gépzene): 43%
Rádió és tv jogdíjak: 28%
Online felhasználások: 1%
Üres hordozó díjak: 22%
Hangfelvétel-jogdíjak: 3%
Külföldről érkező jogdíjak: 3%

Zenészvélemény – Gelka:

A Gelka duó évek óta tagja az Artisjus-nak. Főleg a Café Del Mare-os többszeri szereplésük valamint 2008-as nagylemezük, a Less Is More megjelenése óta bekövetkezett egyre jelentősebb külföldi figyelem miatt leginkább Európa valamint a világ más területeiről érkeznek hozzájuk jogdíjak. „A hazai jogdíjakkal soha sem volt gond, általában időben megérkezek a magyarországi kifizetések, még részletes elszámolásokat is kapunk róluk. Ezzel szemben a külföldi jogdíjkérdés már nem megy gördülékenyen. Nekünk eddig az a tapasztalatunk, hogy nagyon nagy időbeli csúszások vannak. Azzal sem vagyunk tisztában, hogy milyen költségei vannak a beszedési folyamatnak. Eltérő információkat kaptunk eddig arról, hogy például van-e kezelési költség, vagy nincs. Sőt a nagyságát sem tudhattunk meg sokáig, mert arra hivatkoztak, hogy ez egy belső szabályozás. A legfrissebb információink szerint ez 10%, ami szerintünk elég sok. Tehát nehezen jutunk hozzá az információkhoz, ami rengeteg extra utánajárást követel meg tőlünk. Jelen esetben is zajlik egy ügyünk az Artisjus és a spanyol jogvédőhivatal, a SGAE között. Elég nehezen oldódik meg.” – Az információ hiánya mellett a másik jelentős probléma az ügyintézés lassúsága és körülményessége. – „Minden nagyon lassan halad a külföldi beszedéseket illetően. A jogkezelő szervezetek közötti kommunikációról azt mondták nekünk, hogy egy hónapos határidővel kell válaszolniuk a levelekre, pedig ugye elektronikus levelezésről van szó. Ez lefordítva azt jelenti, hogy egy év alatt maximum néhány levelet váltanak, évekig is eltarthat, mire egy reklamációt orvosolnak. Ez a luxus annak tudható be, hogy a jogvédő társaságok minden országban monopolhelyzetben vannak. Furcsa, hogy nem lehet több szervezet közül választani, nincs normális versenyhelyzet.”